Az
5KOR
KÉPZŐMŰVÉSZ CSOPORT
programtervezete.
A 2005.-ik évet írjuk. A mögöttünk hagyott tizenöt év sivár távlatokat nyitott.
Művészeti közéletünk jellemzője, hogy az atomizálódott csoportok laza kapcsolatai a nehezen megválaszolható „hogyan” kérdésre akadozva találnak járható utat sejtető feleletet.
Jelszóvá vált a self made man. Az állandó és szükségesnek kikiáltott gyorsulás létjogosultságának elhitetése a média manipulatív sugallatai által özönlenek ránk
a fantasztikusnak mondott fejlődés álarca mögé bújt álperspektíva szegényes
szókincsével közvetítve. Hamis a célok csillogtatása, mintha csak egyetlen irány létezhetne:
a szabadosság mámorába burkolt gazdagodás és sikeresség korpamentes hajjal, csillogó fogakkal. A külsődlegességek sulykolása lefedi annak valós és ál-humánus tartalmát, ködösíti a lehetőségek kijelölését, azt, hogy merre van az előre.
A fenti jelenségeket észlelve sarkalatos kérdés számunkra,
hogy az álkihívásokat szükségesen gyors és legyőzendő kihívásnak tekintve
vajon lehetséges-e elmélyült munkáról,
mesterségbeli tudásunk folyamatos gyarapításáról beszélni?
Mert ha a folyamatos kihívás-győzelem szókép csupán lefedése egy divatos paradigmának, akkor abban nem kívánunk tevőleges résztvevők lenni.
Tapasztalataink alapján szerzett ismereteink szerint
a jelen-korunk képzőművész társadalmának nagyobbik részében ha látens módon is de létezik az említettek kritikája, amely kritikához csatlakozva
Mi öten
–Árvay Zolta, Bakos Tamás, Bodnár Imre, Huller Ágoston és Magyar József képzőművészek-
elhatároztuk, hogy programunkba vesszük a mesterségbeli tudás szükségességének igenlését, létjogosultságának bizonyítását és hírdetését mert nem kívánunk beletörődni abba,
hogy megszerzett tudásunk a jelen közmédiaszintjére degradálódjon.
Árvay Zolta Bakos Tamás Bodnár Imre
Huller Ágoston Magyar József
képzőművészek.
Budapest, Pestszentlőrinc, 2005 január 23.
