Dokumentumok

Bodnár Imre kertje

Mindenkinek van egy kertje, amelyben girbe –gurba ösvények a lélek titkos zugai közt kanyarognak.

Idegen, külső szemlélő ,persze nehezen férkőzhet a kert kulcsához, és ha be is jut, rejtvényként

emelkednek előtte a formák. Olvasni belőlük csak az tud, aki képes az emberi megnyilvánulások

számtalan formáját befogadni, vagyis elég érzékeny ahoz, hogy saját kertjének ösvényeivel

másokéhoz csatlakozzon. Egy képzőművész kertjének látható nyomai- és ez önmagától érthetőképeinek

rendje. Tehát mondhatni, mint látvány igazán könnyen befogadható. Mégis korunk egyik

határozott problémája ,hogy a kortárs képzőművészet kertjeit kényszerülünk sűrűn verbalizálni,

magyarázni. Ennek összetett okainak kifejtésére itt most nem vállalkozhatunk.

Bodnár Imre kortárs grafikus művész, talán éppen azok közé tartozik, kinek kertje kevésbé szorul

magyarázatra ,jelen kiállításának rendje pedig különösen segíti az értelmezést , az értelmezés ek

árnyaltságát. Ez utóbbi fogalmat alá is húzhatnám, mert az értelmezés éppen azáltal vállhat átélt

élménnyé ,ha azt a néző önmaga fedezi fel. Önmaga és nem készen erőltetik a fejébe ( mint ahogy

ezt számtalan média manapság teszi )

Bodnár Imre segít nekünk hogy sajátos élményhez jussunk. Sejtelmes lágy formákat tesz láthatóvá (

egy kertben ritka vendég az egyenes vonal, a geometria ) amelyek a termbe lépve hirtelen

körbeölelnek bennünket, mintha dombok, lankák között haladnánk. Talán Árkádiában járunk, ahol

békés népek, jó szándékú istenek élik hétköznapjaikat? Vagy a harmónia birodalmába tévedtünk, hol

a konfliktusok örökre kihunytak? Látszólag nincs mozgás. Vagy mégis? Látszólag nincsenek ellentétek. Vagy mégis?

Látszólag nincs dráma. Vagy talán mégis?

Itt is van éjszaka…az alkotó szerint : mesél. Az éjszaka amelyből úgy gondolnánk hogy benne minden

alszik, tehát mozdulatlan, és mivel számunkra a visszavonulás a tétlenség óráit jelenti, talán nem is

szeretjük, ha a sötétség mozgásba lendül. Kiismerhetetlen, titokzatos. Bodnár Imre képein az éjszaka

él. Finom, gazdag árnyalatok sorából épül, amely már eleve más mint ami bennünk él- mint

konvenciopnális éjszaka képzet. Ráadásul formákat sejtünk, esetleg figurákat, lassan megerősítve

magunkat abban, hogy történéseket látunk. De ezek a történések már saját kertjeinkben zajlanak,

nem Bodnár Imréében. És ez így jó. Így juthatunk el egyik térből a másikba , vagyis önmagunkhoz.

Van ahol viszont egyértelműbb a képlet, irányítóbb a cím. A Forró hajnal szemben áll a hajnalok

általános hideg érzetével. Ez egy apokaliptikus látomás , amelyben talán embernek már nincs is

helye, a végítélet borzongató kezdetét idézi alapvetően szelíd pasztell színekkel. Hasonló hatású a

Várakozás metsző fényben című kép is, ahol talán a látható kollekción belül egyedül, éles pengeszerű

vonalak is megjelennek. Táj ez is, amelynek biztos értelmezéséhez a horizont nyújt némi támpontot.

Vannak ennek a kertnek lakói ?

Nemcsak a címek,de a nézőt figuratív képzetekre inspiráló formák is azt sugallják hogy itt van élet.

Míg a Pihenő angyal szinte egyértelműsíti a test természethez való símulását, az Angyalok lázadása

vagy a Viszonyaink és a Partot érés című képek már figura asszociációkba fogant emberi

magatartásformákat sejtetnek.

Mindez a grafika vizuális nyelvével történik, tehát vonalak mozgását formamalkotását kell olvasnunk.

A Partot érés című képen például -számomra-nagy puha, fehér formára borul a hullámokat idéző

vonalköteg és viszont. Ellentétes minőségek kapcsolódnak próbálnak feloldódni egymásban.

A kiállítás , számomra sorrendben utolsó képecskéi a humor hangját is megcsendítik. Mintha egy

képzeletbeli botanikai könyv illusztrációit látnánk. Lapjain a növények megszemélyesülni látszanak,

feloldják a korábbi képek olykor borongós hangulatát és megfricskázzák azok orrát is akik idáig

tudálékos, vagy fanyar arccal vonultak végig a falak mentén.

Bodnár Imre képei megdolgoztatják lankadt képzeteinket. Aktivitásra késztetnek, a belelátás

felfedező örömén keresztül jutunk el esztétikai élményekhez. Ezt egyetlen káprázatos 3D filmes

élmény sem képes pótolni. A kert bár kínálja magát , mégis mi alkotjuk meg, műveljük értő vagy

éppen értetlen kertész módjára. Csak magunkban kereshetjük az okokat, ha nem találunk virágot,

gyümölcsöt.